Sportolók vállfájdalma: okok és kezelés

 

• A vállsérülések gyakori problémát jelentenek a sportolók körében.
• Azoknál a sportágaknál jellegzetesek, ahol az ismétlődő, nagyfokú, fej fölötti mozgások dominálnak.
• A vállsérülések a sporttal összefüggő sérülések mintegy 7,5%-át teszik ki, különösen az 18 és 43 év közötti korozytályban​​.

 

A vállízület összetett

A vállízület az emberi test egyik legösszetettebb és legmozgékonyabb ízülete, mely lehetővé teszi a kar széleskörű mozgását és forgatását. Anatómiailag a vállízületet három fő csont alkotja: a lapocka, a felkarcsont és a kulcscsont. Ez az ízületi rendszer több kisebb ízületből áll, beleértve a kulcscsont-lapocka és a lapocka-felkarcsont ízületeket, valamint az ún. rotátorköpeny izmait, amelyek stabilizálják és irányítják a váll mozgását. A vállízület bonyolultságát az ízületi tok, az inak és a szalagok adják, amelyek segítenek fenntartani a stabilitást, miközben engedélyezik a széles mozgástartományt. Ez az összetettség azonban azt is jelenti, hogy a vállízület különösen hajlamos a sérülésekre és a kopásos megbetegedésekre, mint például az ízületi gyulladás vagy a rotátorköpeny szakadás. A váll fájdalma és mozgás korlátozottsága gyakran jelentős kihívást jelent a sportolók körébe, ezért fontos a megelőzés és a megfelelő kezelés.

 

A rotátorköpeny-szindrómáról >>ITT olvashat.

 

 

 

Mely sportok esetén gyakori a vállfájdalom?

 

A vállsérülések jelentős kihívást jelentenek a sportolók számára, függetlenül attól, hogy amatőr vagy professzionális szinten sportolnak, különösen azokban a sportágakban, ahol a váll intenzív használata elkerülhetetlen.

A vállsérülések gyakorisága különböző sportágakban eltérő. Bizonyos sportok kiemelkedően magas vállsérülési kockázattal járnak. Ebben gyakran az ismétlődő, fej feletti mozgások játszanak szerepet, mint az úszás, tenisz, kézilabda esetében, vagy az ízületet érő extrém terhelés okozza a problémát, utóbbira példa a súlyemelés és testépítés.​ Nézzük meg részletesen a kérdésben említett sportokat:

 

Kézilabda: A váll az egyik leggyakrabban sérülő ízület a kézilabdában, ahol a vállsérülések előfordulási aránya átlagosan 17–41% között mozog​​. Egy másik forrás szerint a kézilabdázók 63%-a tapasztal valamilyen vállfájdalmat​​.
Testépítés (Bodybuilding): Bár a testépítésben kevésbé gyakoriak a vállsérülések, mégis érdemes megjegyezni, hogy a sportolók több mint 40%-ánál fordultak elő felső végtagi sérülések, és a váll a leggyakrabban érintett terület​​.
Tenisz: A teniszben a vállsérülések gyakorisága jelentős. Egy tanulmány szerint a profi ATP/WTA teniszezők 21,5%-a szenvedett vállsérülést a felmérést megelőző három hónapban, a férfiak közül 14,1%, míg a nők közül 40% érintett​​.
Röplabda: A röplabdában a vállsérülések 22–33% közötti arányban képviselik az összes túlhasználati sérülést​​. Egy másik forrás szerint a röplabdázók 52%-a tapasztal vállfájdalmat​​.

 

 

 

Vállfájdalom esetén kérjen segítséget ortopéd szakorvosunktól, Dr Szerényi Zsolttól.

 

A Vállfájdalom Okai

 

A vállfájdalom fiatal sportolók körében több tényezőből adódhat:

Ismétlődő Mozgások: az ismétlődő vállmozgásokat igényelő sportok túlterhelést és sérüléseket okozhatnak.
Hirtelen behatások: Esetenként egy rossz mozdulat vagy esés eredményezhet komoly vállsérülést.

 

 

Mindkét sérülésfajta létrejöttében a gyenge vállizomzat és a helytelen edzéstechnika jelentős rizikót jelenthet. Amikor a vállizmok nem elég erősek az adott terheléshez, nem képesek megfelelően támogatni és stabilizálni a vállízületet, ami fokozza a sérülések esélyét. Emellett, ha a gyakorlatokat rossz technikával végzik, az egyenetlen terhelést jelent a vállízületre, ami szintén hozzájárulhat a sérülésekhez. Ezért különösen fontos, hogy a sprotolók és edzőik odafigyeljenek a megfelelő bemelegítésre, a technikák finomítására, valamint a vállizmokat erősítő gyakorlatok rendszeres elvégzésére.

 

A testépítés és a vállsérülések

 

A testépítők vállsérülései gyakran a helytelen technikából és a túlzott súlyokból adódnak. Egyes gyakorlatok, mint például a nagyon nehéz súlyokkal végzett fekvenyomás, vagy az oldalemelések helytelen kivitelezése nagyobb kockázatot jelentenek. Ezek a gyakorlatok, ha nem megfelelő súllyal és formában vannak végrehajtva, fokozhatják a vállízület és a körülötte lévő szövetek, ízületi tokok, inak és izmok sérülésének kockázatát. A vállsérülések egy másik gyakori oka a nem megfelelő bemelegítés és nyújtás, valamint az izomerő egyensúlytalansága. A vállízület sokoldalúsága és mozgékonysága miatt különösen fontos a stabilitást biztosító izmok erősítése és a gyakorlatok helyes technikájának elsajátítása. A sérülések megelőzése érdekében javasolt a változatos edzésterv, amely figyelembe veszi az összes vállizom fejlesztését, a vállizmok közötti egyensúly megtalálását. A pihenőidő betartása is elengedhetetlen, hogy elkerüljük a túledzést és az azzal járó sérüléseket.

 

A súlyemelő váll szindróma

 

A testépítőkre és súlyemelőkre jellemző kórkép a súlyemelő váll szindróma, más néven a disztális kulcscsonti csonterózió. Ez a probléma például a fekvenyomás helytelen gyakorlatából adódik. Különösen veszélyeztetettek azok akik csak egy-egy ismétlést végeznek, de nagy súlyokkal. Mit jelent ebben az esetben a nagy súly? A saját testsúly másfélszeresét, vagy ennél többet. Ezt a testépítők „maxolásnak” nevezik és nagyon sok súlyos sérülés forrása. A súlyemelő váll szindrómát gyakran összekeverik a testépítés esetében jelentkező más  vállproblémákkal, mint például az vállízületi degeneráció vagy a vállbursitis. A disztális kulcscsonti csonterózió kialakulásakor azt gyanítjuk, hogy a sorozatos túlterhelés miatt mikroszkópikus törések alakulnak ki. A gyakori apró töréseket a szervezet megpróbálja helyreállítani, de a további terhelés miatt ezek a folyamatok nem járnak sikerrel, ami kóros csontszerkezethez, a csont meggyengüléséhez és felszívódásához vezet. A kórkép kezelésében elsődleges a pihentetés, a gyógytornász szakemberrel végzett rehabilitáció és helyes technika elsajátítása, valamint gyulladáscsökkentők alkalmazása. Amennyiben ezek nem hoznak kellő eredményt ízületi injekció jöhet szóba. A diagnózis meghozásában a fizikális vizsgálat mellett a képalkotók (röntgen és MRI vizsgálatok) jelenthetnek segítséget.

 

 

Tünetek és Diagnózis

 

A vállfájdalom tünetei változatosak lehetnek. A fájdalom különösen bizonyos mozdulatok vagy tevékenységek során szokott jelentkezni. Mozgásbeszűkülés jelentkezhet, ami akár a napi tevékenységek végzését is akadályozhatja. A sportoló erőtlenséget tapasztalhat, a vállizmok gyengesége jelentkezhet, amely a teljesítmény caökkenésében is megnyilvánul.  A diagnózis felállításához fizikális vizsgálat, valamint képalkotó diagnosztikai módszerek, mint a röntgen, az MRI vagy ultrahang használata szükséges.

 

Kezelési Módszerek

 

Fizioterápia

Gyógytorna: A vállizmok erősítése és a mozgástartomány javítása.
Hideg-meleg Terápia: A gyulladás és duzzanat csökkentése.
Manuális Terápia: Az ízületek mobilizálása és a fájdalom csillapítása.

 

Gyógyszeres kezelés

gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító gyógyszerek segytik a fájdalom csökkentését, a gyulladás enyhítését. Szájon át, avgy kenőcs formájában alkalmazhatóak.

 

Injekciós kezelés

Amennyiben a konzervatív terápia nem vezet célra, és a műtét sem indokolt, bizonyos esetekben a gyulladáscsökkentőket injekció formájában az ízületbe, vagy annak közelébe juttathatjuk. Ezt a beavatkozást csak arra felkészült ortopéd-traumatológus, vagy reumatológus végezheti.

 

Ortopédiai Sebészet

 

Súlyosabb esetekben, például szakadt szalagok vagy porc sérülése esetén, sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. Ilyenkor a következő műtéti opciók jöhetnek szóba:

Artroszkópia: Minimálisan invazív eljárás a váll belső szerkezetének javítására.
Rotátorköpeny Műtét: A sérült rotátorköpeny izom vagy ín helyreállítása.
Protézis beültetés: Súlyos elváltozások esetén a vállízület részleges vagy teljes cseréje.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy a fenti kezelések önmagukban nem vezetnek eredményre, a jó technika, a gondos bemelegítés és a megfelelő pihenésre való odafigyelés nélkül.

 

Megelőzés és Életmód

Mint minden edzés vagy sporttevékenység előtt, a vállfájdalom megelőzése érdekében is rendkívül fontos a megfelelő bemelegítés.
A vállizmok erősítése is elengedhetetlen, azonban, mivel a vállízület körüli izmok rendkívül összetettek fontos az egyensúly megtalálása és minden izomcsoport erősítése. A testépítők hajlamosak elhanyagolni azokat az izmokat, amelyek a áhított „beach-body” elérésében kevéssé fontosak, azonban ez komoly egyensúlyeltolódást és végső soron sérülést eredményezhet.

A fiatal sportolók vállfájdalma komoly kihívást jelenthet, de a helyes diagnózis, a szakszerű kezelés és a megelőzési stratégiágiák alkalmazásával jól kezelhető és orvosolható. A korai felismerés, a megfelelő orvosi és fizioterápiás kezelés, valamint az életmódváltoztatás kulcsfontosságú a hosszú távú egészség és a sportteljesítmény fenntartásához. Minden fiatal sportolónak ajánlott figyelmet fordítani a test jelzéseire, és szakemberhez fordulni, ha fájdalmat észlel, hogy elkerülje a hosszabb távú problémákat és az esetleges sérüléseket.

 

 

Felhasznált irodalom

A sporttal összefüggő vállsérülések, szakmai ajánlások

A fekvenyomás és a vállsérülés kockázata

A vállsérülések gyakorisága egyes sportokban