A pszichiátria, avagy elmegyógyászat egy olyan orvosi szakterület, mely az elmeműködés eltéréseinek, zavarainak és megbetegedéseinek megelőzésével, kórismézésével és gyógykezelésével foglalkozik. A pszichiátria nem kizárólag az elmeműködés elsődleges (pl. szkizofrénia) kórállapotaival, hanem egyes belszervi és ideggyógyászati betegségekhez társulóan, másodlagosan kialakuló pszichés zavaraival is foglalkozik. Mint a leghumánusabb orvosi tudományág, az elmegyógyászat a legösszetettebb módon, a genetikai, biológiai, lélektani és szociális szempontokat is figyelembe véve kezeli a páciens betegségét.
Habár a pszichiátria története évezredekre nyúlik vissza, csak a 18-19. századtól beszélhetünk úgynevezett tudományos pszichiátriáról. A 19. század kezdetén az újkori pszichiátria kialakulásában kulcsfontosságú szerepe volt Philippe Pinelnek, aki jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a pszichiátriai gondozottak ellátása a leghumánusabb módon történjen, továbbá Wilhelm Griesingernek, aki felismerte, hogy a pszichés zavarok okát az agyműködés eltéréseiben kell keresni. A mai modern elmegyógyászat kialakulásában mindemellett jelentős szerepe volt olyan kiválóságoknak, mint Eugen Bleuler, Emil Kraepelin, Sigmund Freud vagy Arvid Carlsson.
A pszichiáterek a páciensek viselkedési, értelmi, lelki, érzelmi működések zavarainak felismerésével, diagnosztizálásával, gyógykezelésével és a mentális betegséggel gondozott páciensek után követésével foglalkozik. A pszichés működések elsődleges (pl. szkizofrénia, bipoláris affektív zavar, f-gg[s;gek) és másodlagos (pl. különböző szorongásos állapotok) zavarainak kezelése széles spektrumú orvosi szemléletet igényel és konzultációt egyes társszakmákkal.
A pszichiátriai vizsgálat a páciens kórelőzményi adatainak áttekintésével kezdődik, melyet az ún. pszichiátriai exploráció követ. A pszichiátriai exploráció során az orvos és a páciens között lezajló beszélgetés során felismerésre kerülnek a normál pszichés működéstől eltérő állapotok. A pszichiátriai diagnózis a kórelőzményi adatok, az exploráció és amennyiben erre szükség van agyi képalkotó- (koponya CT, MRI), labor vizsgálatok és pszichodiagnosztikai tesztek alapján kerül felállításra. A diagnózis felállítását követően, amennyiben a tünetek súlyossága ezt indokolja, gyógyszerbeállítása történik, ugyanakkor egyes esetekben a szoros kontroll vizsgálat is elegendő lehet.
Szenvedélybetegségek, szorongásos kórállapotok (pánik zavar, fóbiák), hangulatzavarok (depresszió, mánia), alvászavarok, szkizofrénia.
Az alvásmegvonásos EEG egy nagyon hasznos diagnosztikai eszköz az epilepszia és más neurológiai problémák diagnosztikájában, különösen akkor, ha a rutin EEG vizsgálat nem vezetett egyértelmű eredményre. Az alvásmegvonásos EEG két okból is fontos: az alvásmegvonás, azaz az indukált fáradtság kiválthat a rutin-EEG vizsgálaton rejtetten maradt rendellenes agyi hullámokat, illetve a vizsgálat alatti felszínes alvás alatt egyes epilepsziás kórjelek aktiválódnak és láthatóvá válnak.
A hialuronsav injekciókat a térdízületi porckopás, fájdalom kezelésére és a térdízület funkcióinak javítására használják. Ezt a kezelési módszert viszkoszupplementációnak nevezik. A hialuronsav injekció során kis mennyiségű, gyakran mindössze 2 ml hialuronsavat fecskendeznek közvetlenül a térdízület ízületi tokjába. A térdízületi artritisz hialuronsav injekcióval történő kezelésének céljai a fájdalom csökkentése, az ízületi mozgás javítása az ízületi kenés fokozásával, valamint az ízületi súrlódás és gyulladás csökkentése.