A pszichiátria, avagy elmegyógyászat egy olyan orvosi szakterület, mely az elmeműködés eltéréseinek, zavarainak és megbetegedéseinek megelőzésével, kórismézésével és gyógykezelésével foglalkozik. A pszichiátria nem kizárólag az elmeműködés elsődleges (pl. szkizofrénia) kórállapotaival, hanem egyes belszervi és ideggyógyászati betegségekhez társulóan, másodlagosan kialakuló pszichés zavaraival is foglalkozik. Mint a leghumánusabb orvosi tudományág, az elmegyógyászat a legösszetettebb módon, a genetikai, biológiai, lélektani és szociális szempontokat is figyelembe véve kezeli a páciens betegségét.
Habár a pszichiátria története évezredekre nyúlik vissza, csak a 18-19. századtól beszélhetünk úgynevezett tudományos pszichiátriáról. A 19. század kezdetén az újkori pszichiátria kialakulásában kulcsfontosságú szerepe volt Philippe Pinelnek, aki jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a pszichiátriai gondozottak ellátása a leghumánusabb módon történjen, továbbá Wilhelm Griesingernek, aki felismerte, hogy a pszichés zavarok okát az agyműködés eltéréseiben kell keresni. A mai modern elmegyógyászat kialakulásában mindemellett jelentős szerepe volt olyan kiválóságoknak, mint Eugen Bleuler, Emil Kraepelin, Sigmund Freud vagy Arvid Carlsson.
A pszichiáterek a páciensek viselkedési, értelmi, lelki, érzelmi működések zavarainak felismerésével, diagnosztizálásával, gyógykezelésével és a mentális betegséggel gondozott páciensek után követésével foglalkozik. A pszichés működések elsődleges (pl. szkizofrénia, bipoláris affektív zavar, f-gg[s;gek) és másodlagos (pl. különböző szorongásos állapotok) zavarainak kezelése széles spektrumú orvosi szemléletet igényel és konzultációt egyes társszakmákkal.
A pszichiátriai vizsgálat a páciens kórelőzményi adatainak áttekintésével kezdődik, melyet az ún. pszichiátriai exploráció követ. A pszichiátriai exploráció során az orvos és a páciens között lezajló beszélgetés során felismerésre kerülnek a normál pszichés működéstől eltérő állapotok. A pszichiátriai diagnózis a kórelőzményi adatok, az exploráció és amennyiben erre szükség van agyi képalkotó- (koponya CT, MRI), labor vizsgálatok és pszichodiagnosztikai tesztek alapján kerül felállításra. A diagnózis felállítását követően, amennyiben a tünetek súlyossága ezt indokolja, gyógyszerbeállítása történik, ugyanakkor egyes esetekben a szoros kontroll vizsgálat is elegendő lehet.
Szenvedélybetegségek, szorongásos kórállapotok (pánik zavar, fóbiák), hangulatzavarok (depresszió, mánia), alvászavarok, szkizofrénia.
A hialuronsav injekciókat a térdízületi porckopás, fájdalom kezelésére és a térdízület funkcióinak javítására használják. Ezt a kezelési módszert viszkoszupplementációnak nevezik. A hialuronsav injekció során kis mennyiségű, gyakran mindössze 2 ml hialuronsavat fecskendeznek közvetlenül a térdízület ízületi tokjába. A térdízületi artritisz hialuronsav injekcióval történő kezelésének céljai a fájdalom csökkentése, az ízületi mozgás javítása az ízületi kenés fokozásával, valamint az ízületi súrlódás és gyulladás csökkentése.
A nyár közeledtével, a hőmérséklet emelkedésével a ruházat könnyebbé válik, ami a túlzott izzadással vagy más néven hiperhidrózissal küzdők számára problémát jelent. Ez az egészségügyi állapot a melegebb évszakban egyedülálló kihívások elé állítja a hiperhidrózissal élőket. Szerencsére van tartós megoldás.