Az aneszteziológia az orvostudomány érzéstelenítésre szakosodott ága.
Az aneszteziológia a görög anesztézia (érzés nélküli) szóból származik.
Az aneszteziológia szakorvosa, más nevén altatóorvos az orvostudományon belül szakosodott orvos, aki arról gondoskodik, hogy Ön a műtét előtt a lehető legjobb állapotban kerüljön műtétre az Ön számára a legjobb érzéstelenítési eljárást válassza
a műtét a legkevesebb fájdalmat, rossz érzést és emléket hagyjon maga után
Az aneszteziológusra a műtét alatt a páciens minden életműködését figyeli, egyensúlyban tartja, ha szükséges, vészhelyzet esetén beavatkozik, valamint,
együttműködésben a műtétet végző orvossal, gondoskodik arról, hogy Ön a műtét után a lehető legjobb állapotban, a legrövidebb idő alatt, gyógyultan távozzon a műtét után.
Felméri a páciens állapotát műtét előtt. Megállapítja, hogy mekkora a műtét kockázata a páciens állapotának függvényében, vagyis hogy az Ön szervezete „elbírja-e” az altatást. Javaslatot tesz az előbbiek ismerete alapján további vizsgálatokra, ezzel elősegíti az páciens állapotának optimalizálását. Személyre szabottan javaslatot ad a lehetőség szerinti legjobb érzéstelenítési módszerre, ezekről részletes tájékoztatást ad.
A műtéti beavatkozás előtt a beteg alapos orvosi kivizsgáláson esik át. Az előzetes kivizsgálás menete függ a műtét jellegétől és a páciens állapotától.
A szükséges vizsgálatokra az aneszteziológus tesz javaslatot. Az adott helyzettől függően labor-, vércsoportvizsgálat, EKG, mellkasröntgen szükséges, azonban személyre szabottan más vizsgálatok is.
A vizsgálatok eredményeit az aneszteziológus orvos elemzi, majd részletesen kikérdezi a pácienst minden olyan körülményről, amely befolyásolhatja a műtét, az ahhoz szükséges altatás vagy érzéstelenítés sikerességét:
Ezek alapján megbeszéli az Ön számára legoptimálisabb módszert: altatás vagy érzéstelenítés.
A páciens vénába adott vagy belélegzett altatószerek hatására elveszíti tudatát és a fájdalomérző képességét. Műtéttől függően a beteg izmainak ellazítása is szükséges, úgynevezett izomrelaxáns (izomlazító) gyógyszerek is beadásra kerülnek. A műtét végére az altatóorvos úgy adagolja a gyógyszereket, hogy a beteg tudata és légzése is visszatérjen.
Gerincközeli érzéstelenítési mód, amely során tű segítségével a gerinccsatorna megfelelő részébe (a spinális vagy epidurális térbe) adjuk az érzéstelenítőt, így a gerincvelőben futó idegek blokkolásával érhető el a fájdalomcsillapító hatás.
Ez esetben a páciens végig tudatánál marad, csak a műtendő területet, illetve az azt ellátó érzőidegek kerülnek blokkolásra. Alsó végtagi és bizonyos hasi műtéteknél szokás alkalmazni.
Akkor alkalmazzuk, amikor kisebb műtéti területhez kapcsolódó érző idegrostok működését szeretnénk blokkolni. Ez történik pl.fogászati érzéstelenítéskor.
Az előbbi két módszer esetében a páciensek legnagyobb aggodalma az szokott lenni, hogy éberek a műtét alatt, nem óhajtják hallani a műtői hangokat. Erre is van megoldás: miután meggyőződtünk róla, hogy az érzéstelenítés megfelelő, bódító (de nem altató) gyógyszereket adunk, melytől a páciens szendereg, de kommunikálni képes.
Az aneszteziológus, az Önnel megbeszélt módszerek alapján biztosítja az érzéstelenítés módját, miközben – tudva, hogy az alkalmazott gyógyszerek és módszerek hogyan hatnak az Ön szervezetére – felügyeli a létfontosságú szervek működését (szív, tüdő, vese, agy, máj, izmok).
A műtét után az aneszteziológus, az Ön kezelőorvosával egyetértésben javaslatot tesz a fájdalomcsillapításra, folyadékbevitelre, a továbbiakban is felügyeli az Ön állapotát, és ha szükséges, javaslatot tesz szoros megfigyelés, sze. intenzív osztályos megfigyelésre.
Mint korábban említettük, az aneszteziológiai szakvizsgálat a kockázatok felmérését és csökkentését célozza meg.
Azonban a legnagyobb odafigyelés mellett is felléphetnek előre nem látott következmények.
Altatás után az leggyakoribb szövődmény a torokszárazság, kaparó érzés a torokban. Ezt gyakran toroköblítő folyadék, vagy pusztán folyadék fogyasztása megoldja.
Bizonyos műtétek során az operáció után hányinger és hányás is várható. Ezt megelőzendő már a műtét előtt és a műtét alatt is adunk a páciensnek hányáscsillapító gyógyszert, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket.
Gyakran előfordul emellett remegés, hidegrázás, mely ellen a műtét során és után testmelegítővel, testhőmérsékletre melegített infúziókkal igyekszünk védekezni.
Gerincközeli érzéstelenítés esetén előfordulhat fejfájás.
A legnagyobb körültekintés ellenére is előfordulhat a fogak, illetve a szájnyálkahártya sérülése.
Amennyiben a tájékoztató elolvasása után kérdése van, a személyes konzultáció során ezeket megbeszélheti altatóorvosával.
Az aneszteziológia és intenzív terápia történetéről Dr Lovas András kollegánk írt remek cikket, amelyet itt olvashat.
Kérjen időpontot Dr Csüllög Emese aneszteziológia szakrendelésére.
Az EEG egy rendkívül fontos eszköz az epilepszia diagnosztizálásában és kezelésében. A rohamok alatti és közötti eltérések, valamint a különböző típusú EEG vizsgálatok segítenek az orvosoknak a legmegfelelőbb kezelési terv kialakításában. Az EEG nem csak a diagnózis felállításában, hanem a kezelés hatékonyságának nyomon követésében is fontos szerepet játszik. Az EEG azt mutatja, mi történik az agyban a teszt ideje alatt. Ha nincs epileptikus aktivitás a vizsgálat alatt, a teszt 'normális' eredménnyel zárul. Ez nem azt jelenti, hogy nincs epilepsziája, de orvosának több információra lesz szüksége a diagnózishoz, például video-EEG monitorozásra.
A hialuronsav injekciókat a térdízületi porckopás, fájdalom kezelésére és a térdízület funkcióinak javítására használják. Ezt a kezelési módszert viszkoszupplementációnak nevezik. A hialuronsav injekció során kis mennyiségű, gyakran mindössze 2 ml hialuronsavat fecskendeznek közvetlenül a térdízület ízületi tokjába. A térdízületi artritisz hialuronsav injekcióval történő kezelésének céljai a fájdalom csökkentése, az ízületi mozgás javítása az ízületi kenés fokozásával, valamint az ízületi súrlódás és gyulladás csökkentése.
A nyár közeledtével, a hőmérséklet emelkedésével a ruházat könnyebbé válik, ami a túlzott izzadással vagy más néven hiperhidrózissal küzdők számára problémát jelent. Ez az egészségügyi állapot a melegebb évszakban egyedülálló kihívások elé állítja a hiperhidrózissal élőket. Szerencsére van tartós megoldás.