Alagút szindróma akkor fordulhat elő, ha a perifériás idegrendszerben lévő idegekre nyomás nehezedik. Ezek az idegek a központi idegrendszertől vezetnek a végtagi izmokhoz és érzőreceptorokhoz. Az alagút szindrómák a végtagokban jelentkező idegi (neuropátiás) fájdalom gyakori okai, és súlyos esetben tartós funkcióvesztéshez és izomgyengeséghez vezethetnek.
Image courtesy of CADWELL
Az alagút szindrómák a felső- vagy alsótest különböző perifériás idegeit érinthetik.
Az idegek összenyomódása gyakran az ízületekben lévő kis nyílásokon (úgynevezett alagutakon vagy csatornákon) keresztül haladó idegeket érinti. A szövetek duzzanata vagy károsodása nyomást gyakorol az idegre. Az idegek nem tűrik jól az összenyomódást. Mindeki ismeri azt a jelenséget, amikor egy bizonyos testhelyzetben elzsibbad valamelyik végtagunk. Ilyenkor az idegek már rövid idejű megnyomódása (vagy túlnyújtása) okozza a gyorsan múló “hangyaérzést”. A végtag helyzetének változtatásával a zsibbadás gyorsan megszűnik.
Bárkinél kialakulhat alagút szindróma. Az elhízásból vagy a terhességből eredő súlyfelesleg hajlamosít a kialakulásukra. A hibásan kivitelezett gipszelés is okozhat idegkompressziót. A tartósan egy testhelyzetben végzett tevékenységek szintén okozhatnak alagút szindrómát. Egyes munkakörök hajlamosítanak a kialakulásukra, illetve bizonyos sportok esetén is nagyobb a kockázat:
Az elektroneurográfia, más néven idegvezetési vizsgálat (ENG) egy olyan vizsgálat, amely azt méri, hogy az elektromos jelek milyen gyorsan haladnak az idegeken keresztül. Gyakran használják a karpális alagút szindróma és egyéb alagút-szindrómák diagnosztizálására. Az elektroneurográfiát úgy végzik, hogy elektródákat helyeznek a bőrre a vizsgált ideg fölé. Ezután egy kis elektromos áramot vezetnek át az idegen, és az elektródák mérik az elektromos jelek idegben való terjedésének sebességét. Ez az információ segíthet az orvosnak meghatározni, hogy az ideg megfelelően működik-e, és hogy van-e károsodás vagy kompresszió.
Alagút-szindróma esetén elektromiográfiát (EMG) is végezhetnek. Az EMG során egy tűelektródát helyeznek az izomba, és mérik az izom elektromos aktivitását nyugalmi állapotban és összehúzódás közben. Ez segíthet az orvosnak megállapítani, hogy van-e bármilyen károsodás vagy rendellenes aktivitás az izomban.
EMG vizsgálat
Összességében az elektromiográfia és az elektroneurográfia fontos eszközök a kéztőalagút-szindróma és más, az idegeket és izmokat érintő állapotok diagnosztizálásában. Fontos információkat szolgáltathatnak az idegek és izmok működéséről, ami segíthet az orvosnak a legjobb kezelési mód meghatározásában.
Egyes alagút szindrómák javulnak nem sebészeti kezelésekkel. Gyulladáscsökkentő gyógyszerek tablettában, vagy lokálisan beadott injekciók formájában a fájdalom és gyulladás ellen hatékonyak. Gyógytorna során olyan új mozgásformákat és feladatokat alkalmaznak, amelyek segítik a letapadt ideg mobilizálását. Ezek a nem-sebészeti eljárások, különösen ha időben kezdik meg megelőzhetik a károsodást és megszűntethetik a tüneteket. A gyógytorna során elsajátított gyakorlatokat rendszeresen javasolt végezni.
Általában a kéztőalagút- és más alagút szindróma műtétje akkor javasolt, ha a nem műtéti kezelés nem volt hatékony, vagy ha a tünetek súlyosak és jelentősen akadályozzák a mindennapi tevékenységeket. Fontos, hogy az összes kezelési lehetőséget megbeszélje az orvossal, hogy meghatározhassa az Ön konkrét helyzetére legmegfelelőbb eljárást.
A karpális alagút szindróma műtétjét kéztőalagút-felszabadításnak nevezik. Az eljárás során a sebész egy kis bemetszést ejt a csuklón, és felszabadítja a harántirányú kéztőszalagot, amely a középideget nyomó szövetszalag. Ezáltal az idegnek több hely jut a csuklóban, és enyhülhet a nyomás és a karpális alagút szindróma tünetei.
A kéztőalagút-felszabadító műtétet általában ambulánsan végzik, ami azt jelenti, hogy nem kell éjszakára kórházban maradni. A beavatkozást általában helyi érzéstelenítésben végzik, amely elzsibbasztja a műtéti területet, bár egyesek dönthetnek úgy is, hogy a beavatkozást altatásban végzik. A műtét után a bemetszést öltésekkel vagy kapcsokkal zárják le.
A hat hétnél tovább tartó súlyos idegkompresszió maradandó izomvesztést és idegkárosodást okozhat. A tünetekkel kapcsolatban időben keressen fel szakorvost, hogy a megfelelő kezelést időben megkezdhesse.
Mind a nem sebészi, mind a sebészeti gyógymódok esetén akkor számíthatunk jó kimenetelre, ha a beavatkozásokat időben, tehát az idegkárosodást megelőzően, vagy enyhe idegkárosodás esetén végzik. A súlyos idegkárosodás, bár megfelelő rehabilitációval javítható, de sajnos gyakran tartós funkciózavart okoz.